1.Fejezet

- Nem, rohadt irritáló vagy Sirius és az agyamra mész! Látod csak két perce beszélgetünk és máris kész vagyok!

- Csak azért mondod,hogy leplezd azt a tényt, hogy belém vagy zúgva. Ne tagadd, Kiara Anderson.

- Rossz helyen kopogtatsz Sirius, tudod a ribanc laktanya két kupéval arrébb van!

- Imádom amikor ilyen vagy. Akkor egy randi, mondjuk pénteken?

- Nem.

- Miért?

- Mert csak…

- Na de most komolyan, miért?!

- Had ne soroljam…

- Na jó, most már elég! – ugrottam fel, de rögtön megbántam, mert nagyon bevágtam a fejemet a poggyásztartóba. Miután elmúlt a fejfájás folytattam.

- Olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár. Egyszer az életben nem lehetne csöndesebben eltölteni a vonat utat a Roxfortba?!

- Samy-cicus, te is nagyon cuki vagy amikor kiakadsz, ha Kia nem akkor te esetleg…

- NEM!!! - vágtuk rá egyszerre Kiával.

- Most miért?!

- Mert egy egoista, barom, irritáló, tuskó vagy, aki…

Nagyot sóhajtottam, majd visszazuttyantam a helyemre, magam elé vettem a Reggeli Próféta egyik régebbi példányát és remegve az idegességtől néztem a Miniszter bájmosolyát az első oldalon, ami állandóan kacsintgatott. Csak akkor pillantottam fel amikor a tesóm belépett a kupénkba.

- Sam, anya most küldött egy baglyot, hogy otthon hagytad a bájitaltan felszerelésedet. De nyugi azt is írta, már elindította Vénuszt a csomaggal.

- Kösz, Darren.

- Szívesen, hugi. Kiara. - kacsintott rá barátnőmre, aki ezután lefolyt a székről.(„- Huh, olyan helyes!”)

- Nekem ilyet miért nem csinálsz?! – kérdezte szemrehányóan Black, majd sértődötten a fal felé fordult.

Black-Black, ilyenkor olyan aranyosan viselkedik, mint egy kisfiú,egy jóképű és helyes és… Én miért ömlengek róla? Jó,hogy nem hangosan beszélek, a végén még Black azt hiszi, hogy én…pedig nem… vagy de? A francba hagyd abba Samanta, te utálod Siriust, és maradj is ennél!

- Mindjárt jövök! – pattantam fel és ismét bevágtam a fejemet, de most nem vártam meg,hogy elmúljon a fájdalom inkább kiviharoztam kupéból.

A mosdó felé vettem az irányt, bár kicsit még szédültem a fejfájástól. Végighaladtam a vagon végéig, ahol a WC van és bementem. Az első dolgom az volt,hogy megmostam az arcomat, majd vizes képpel belenéztem a tükörbe. Samanta Russel nézett vissza rám, bár a sminkem egy kicsit elmosódott, de azért még mindig ugyanúgy néztem ki.

Aranybarna hajam a vállamig ért. Karamellszínű szememet egy sárgás árnyalatú szemhéjfestékkel emeltem ki, de a szájfényem már elhalványodott.

Elégedetten nyugtáztam, hogy még mindig karcsú voltam, mérhetetlen étel fogyasztásomhoz képest. De nagyon örültem annak, hogy még nem vagyok túlságosan magas.

- Sam-Sam, mit csináljak? - dünnyögtem magamban.

Talán hozd helyre a sminkedet, majd magabiztosan menj vissza és kápráztasd el Siriust.

Én? Ilyet tegyek?

Nem! Nem akarok Siriushoz közel kerülni és csalódni, mert csalódnék az biztos.

De abban most száz-százalékig biztos vagyok, hogy megyek és eszem egy csomó csoki békát, tökös derelyét és sok mást, mert éhes vagyok… majd egy nagy gyomorkorgás jelezte, hogy nem tévedek.

Kifogástalan külsővel kiléptem a WC ajtón - ami magától becsukódott utánam - majd elindultam visszafelé a folyosón.

Már csak három kupényira voltam a fülkénktől, amikor valaki megállított.

- Mit akarsz?

- Beszélni. - válaszolt egy észveszejtő mosollyal Black, majd elindult felém a szűk folyosón, és közben folytatta. – Miért utálsz ennyire engem? Nem csináltam semmit, Sam.

Samnek szólított.( Nagyon furcsállja, de izgatott is.)

- Kérlek, had ne kelljen felsorolnom a Kia által felállított jellemzésedet.

Sirius megállt előttem harminc centi távolságban, majd felém hajolt.

- Légy oly kedves, imádom hallgatni. – mondta, majd megcsókolt.

Nagyon jól csókolt. Erre a gondolatra összerándult a gyomrom és megremegett a lábam.

Csak hagyod, hogy megcsókoljon?! Csinálj már valamit Samanta, vagy legalább csókolj vissza, de gyorsan, vagy valaki meglát titeket.

Nem tudom miért, de hirtelen ellöktem magamtól, majd visszarohantam a kupéba, otthagyva a csodálkozó Siriust.

Rögtön levágtam magam a sarokba, majd csöndben hallgattam a többiek beszélgetését. Még akkor sem fordultam el a tájtól, amikor Black visszaült elém.

Amint a vonat megállt, csöndben leszálltam. Hamar lecsaptam egy fiákerre és egyedül, üres tekintettel,gondolataimba mélyedve haladtam a Roxfort felé.