Fekszem az ágyon és a plafont fixírozom. A vonaton történtek annyira felkavartak, hogy még az ünnepi vacsorából sem ettem semmit. Ez nagy hiba volt, most rohadt éhes vagyok.
Úgy döntöttem lemegyek a klubhelyiségbe, úgy sem tudok aludni.
Kimásztam az ágyból, szerencsére nem kellett nagyon oda figyelnem az osonásra, mert Kia horkolása minden más hangot elnyomott a szobában. Lesétáltam a lépcsőn, de valami nyöszörgést hallottam lent, az egyik fotelből. Megtorpantam.
Mit csinál ez itt? És mik azok a…Hmmm?
Black ott ült egy halom lángnyelv viszki társaságában, segg részegen.
Megfordult bennem a gondolat miszerint most fogom magamat és visszamegyek, de a végtagjaim tiltakoztak. Remegő lábakkal odasétáltam majd leültem Sirius mellé.
- S-Sa-Samy-c-cica… Kérsz egy kortyot?
- Öhm…kösz inkább nem. Mit csinálsz te itt, ilyenkor? - bukott ki belőlem.
- Hááát… ülök… meg iszom… meg… meg nem tudom… Ne fárasszá’ már Samy-cicus!
Csatt! Csattant el egy nagy pofon.
- Hányszor mondjam el… NE MERJ SAMY-CICUSNAK HÍVNI!!! – ordítottam a bárgyú képébe. Teljesen lefárasztott, szóval vissza akartam menni aludni. Már álltam fel amikor megfogta a csuklómat és visszarántott.
- Mi a francot akarsz? – fordultam felé, de meglepődtem. Már nem idiótán vigyorgott hanem, komoly arcot vágott.
- Miért futottál el a vonaton? - valahogy nem lepődtem meg a kérdésen, sőt már vártam mikor kérdezi. Elfordítottam arcomat és a tüzet kezdtem el nézni. Nem tudom mit mondjak, nincs kedvem teljesen színt vallani mindenről. Egyszerűbb azt mondani, hogy fogalmam sincs ezért most is ezt fogom tenni.
- Nem tudom, de szerintem az volt az oka, hogy szarul csókolsz. – egy kihívó mosollyal néztem a fiú felé. A válasz se volt más, csak egy kaján vigyor.
- Persze-persze. Ne hazudj! Biztosan csak megijedt a kicsi Samyke, első csók mi?!
- ÉN?! KICSI?! MEGIJEDT?! ELSŐ?!?!?!... Megöllek! – az utolsó szó halk volt, és ha gyilkolni lehetne egyetlen egy árva szóval, nos, Black már halott lenne.
De a legjobban az „eslő csók” dolog dühített, nem nézi ki belőlem azt, hogy smároltam már valakivel.
Esküszöm…MEGÖLÖM!!!!!!!!!!
- Ne vigyorogj, mert letörlöm a jókedvet a képedről!
- Ha akarod megismételhetjük, akkor talán készségesebb leszel a…
Csatt! A második nagy pofon. Az arca már minden irányból vöröslött, de nem tudott érdekelni. Egy dolog lebegett a szemem előtt, Black ezt az estét nem fogja túl élni, ezt bárkinek garatálom.
- Akkora egy tapló vagy…
- Mint?
- Jaj, menj a pokolba! – kiáltottam oda neki majd felpattantam és a lépcső felé viharoztam.
- Ti…Ti mit kerestek itt?!
- Hááát…tudod elég hangosan ordibáltál, és gondoltam, bocs Lil gondloTUK, hogy megnézzük miről folyik itt a szó!De nem gondoltuk volna… - harapta el a mondatot, egy kaján vigyor kíséretében Kia. Lily pedig öklét tömködte a szájába ,hogy elfojtsa feltörő nevetését.
- Semmi sem történt és díjaznám, ha leszállnátok rólam! KÖSZ! – majd megkerülve a most már vihogó barátaimat felrohantam a hálóba, belevágtam magamat az ágyamba. Rögtön elhúztam a baldachinomat, majd duzzogva ordítottam bele a (kis)párnámba.
Nem tudom mikor sikerült végre elaludnom, de reggel arra ébredtem, hogy a nagypárnám mélyébe vagyok beleásva. Azt se hallottam mikor jöttek vissza barátnőim, de éltem a sanda gyanúval, hogy lent maradtak és a részeg (most már másnapos) Siriust faggatták.
Hulla fáradtan és nyűgösen kikászálódtam az ágyból, elmentem a mosdóba tusolni és rendbe rakni magamat. A szokásos halvány sminkem után, visszamentem felöltözni.
Egy bordó, fekete mintás pólóban meg egy egyszerű farmerban ballagtam már lefelé reggelizni, hogy bepótoljam a vacsora hiányosságait.
A Nagyteremben már nem volt ott se Kia, se Lily, még Black sem. Megkönnyebbülve ledobtam magamat Remus és James közé egy „ Reggelt” felszólalással, majd rögtön nekiestem a napi menü minden fogásának. Miután jóllaktam, és megkaptam McGalagonytól az új órarendemet, felmentem felkészülni az első órára.
Szerencsére az Jóslástan óra volt, amire nem járt se Kia, se Lil, sem Black, tehát megúsztam ismét az ő társaságukat.
De még mindig nyugtalan voltam, zúgott a fejem a sok hülye gondolattól,... mert még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a vonatot meg Sirius Blacket.
